2. fejezet - A sziget.

*Jenna*
Az éjjeli beszélgetésünk után nem nagyon tudtam aludni. Olyan volt, mintha valaki figyelt volna minket. Csak nem Ms. Veach? Ő a folyosóőr, és akit rajtakap, hogy éjjel mászkál, vagy ellenkező nemmel társalog, büntetést szabhat érte, és nem is akármilyet... Lényegtelen.
Ma kivittek minket a partra (elég messze volt), azt csinálhattunk, amit akartunk, természetesen felügyelettel.
Épp a szörf deszkámat vittem be a vízbe, amikor Blaise utánam kiáltott.
- Jenna! Várj, megyek én is!
Izmos felsőtestén cseppekben látszott a víz, a nap fénye úgy világította meg, mintha kicsi gyémántok lennének.
Kissé tovább bámultam a kelleténél, de őt ez egyáltalán nem zavarta. Észrevettem, hogy ő is végignéz rajtam többször, elismerően, ez egész jól esett.
- Mehetünk? - kérdezte.
- Persze - ábrándultam ki belőle.
Szeretek szörfözni. Nagyon. De most utáltam meg. Egyszer csak jött egy hatalmas hullám, majdnem belefulladtunk a vízbe. Körülöttünk nem volt semmi sziget, semmi part, semmi szárazföld. Egyetlen esélyünk a szörfünk volt, de nem tudtunk, hová menjünk tovább.
- Blaise...
- Igen?
- Szerinted túléljük?
- Őszintén? Nem tudom. Nincs a közelben semmi. De együtt kell maradnunk, hátha találunk valami kis szigetet.
Megszorítóttam a kezét, és nem engedtem el. Aztán eszembe jutott valami. A ruha ugye vízálló, ami rajtunk van. Én a telefonom nélkül sehová nem indulok el.
- Fordulj el!
- Miért?
- Csak fordulj el!
Nem csodálkozom, hogy nem értette, miért kiabálom le a fejét. Tudom, hülyeség, de a mellemhez tettem a telefonomat, és onnan halásztam ki.
- Oké - tartottam fel. - Kit hívjunk?
- Mmm... Érdekesen csodálatos látványt nyújtottál - nyalta meg az alsó ajkát.
- Blaise! Menj a pokolba!
- Jól van már - röhögött. - Nem hiszem, hogy van térerő.
- Nem, tényleg nincs. Akkor hova tovább? Kezd sötétedni. Kezdek félni - vallottam be.
- Mitől is?
- Hagyjuk. Nem tudom még egyszer végig csinálni. Haza kell mennem.
- Mit nem tudsz? Mégegyszer? Cady, történt valami?
Csak akkor hív valaki Cady-nek, ha valóban aggódik értem. Így nem tehettem mást. El kell neki mondanom az igazat. És innentől magamnak sem hazudhatok tovább. Még Casidy-nek és Wen-nek sem.
- Emlékszel... amikor tavaly nyáron ugyanez megtörtént? Elsodort a semmi közepére egy hullám.
- Igen.
- Akkor nem a bátyámmal voltam. Hanem az egyik barátommal. Harry-nek hívták - kicsordult egy könnycsepp. - Nehéz erről beszélni, mert azt mondtuk, hogy a bátyámmal voltam, és túléltük. Pedig nem. Harry-vel voltam, és ő... ő...
- Ő meghalt. Tudom, Cady. Tudom, mi történt. De tévhitben élsz te is. Mert Harry nem halt meg.
- Na jó, most összekavarodtam. Mi van?
- Ahogy mondom. Amikor a tenger közepén voltatok Harry-vel, ő eltűnt az egyik reggel. És azt hitted, hogy meghalt. De ő csak segítséget hívott hozzád, és a szüleid mondták neki, hogy többet ne találkozzatok. Úgy kellett megmaradnod a tévhitben, hogy Harry-t elnyelte a tenger.
- Ezt te honnan tudod?
- Magától Harry-től. Harry egy barátom. De csak Wen után.
- Wen nem barátkozik veled. Vagy tévedek?
- Amióta a táborban vagyunk, azóta igen. Azóta jó barátok vagyunk.
Elgondolkodtam. Hiszen ők ősellenségek. Azt mondják, az ellenség a legjobb barát. Lehet, volt benne valami. Sőt, most már biztos.
Megláttam valamit a tengeren. Eddig sodort volna?
- Jenna, nagy levegő! Hullám! - zökkentett ki Blaise a gondolataimból.
A hullám egyenesen a szigetre vezetett. Nem vagyok benne biztos, de lehet, hogy nem lakatlan. Nem tűnik annak.
- Blaise, szárazföld! Ez... remek!
- Az. De még mindig nem vagyunk biztonságban. Menjünk tovább.
A sziget egy részén, a dzsungelben már hallottuk az itt élő emberek hangját. Egy idő után pedig találkoztunk velük. Nem lehettek, kb. tizen. Mindegyik tini, csak nagyon kevés volt az érett felnőtt. Hatalmas buli volt, mindenki megállás nélkül táncolt. A megjelenésünkkor kikapcsolták a zenét.
- Ti kik vagytok? - kérdezte az egyik felnőtt ember.
- Én Jenna Cady Holbrook, ő pedig a... a... a barátom, Blaise Benneth.
Blaise eleinte csodálkozva nézett, aztán intettem neki, hogy majd megbeszéljük. Rákulcsolta ujjait az enyémre, és megindultunk a tömeg felé.
- Honnan jöttetek?
- Hát, az elég kacifántos sztori. Elvileg Sydney-ből, de az ősök elküldtek egy táborba az isten háta mögé, és onnan. Elkapott egy hullám, aztán még egy, és kisodort minket ide - emlékeztem vissza. - Szörnyű volt.
- Mi is ugyanígy kerültünk ide. Mindenki, más-más országból. Ez a lényege ennek a szigetnek. A túlélés. Együtt.
- Akkor hát nem baj, hogy itt vagyunk?
- Nem. Miért lenne az? Most küldjünk vissza titeket is a tengerre? - röhögött az egyik fiatal lány.
- Üdv a csapatban. Nagyon kevés az esély, hogy bárki is megtalálna titeket - nyújtotta a kezét az egyik felnőtt férfi.
- Örülünk neki - válaszolt Blaise mókásan.
Akkor jutott eszembe, hogy mi itt csak egymást ismerjük, és még a barátaink sincsenek itt. Még Hayley-t is el tudnám viselni, csak ne lennék összezárva Blaise-zel egy szigeten, ennyi ember között.
A buli folytatódott, közben az egyik lány odajött hozzánk.
- Gyertek, körbevezetlek titeket. Ő itt Juliet, Kaliforniából származik, úgyhogy ne lepődjetek meg, ha trágár szavakat hallotok tőle. Ő Alessia, New York-ból, kicsit nagyszájú. És a cicababák Los Angeles-ből, Bess, Karen, és Dorothy. Most jöjjenek a fiúk: Armand, Brendon és Claudio. Ők Washington-iak. Én pedig Sydney-ből jöttem, és Drippy a nevem. A felnőttek pedig Joshua, Katherine, Elizabeth és Seth. Itt ragadtunk a szigeten. Pontosan ugyanaz történt velünk is, mint veletek. És rájöttünk, hogy ezek direkt csinálják!
- A rohadékok...
- Ja. Ms Veach-ről meg ne is beszéljünk. Biztos ismeritek, a híres folyosóőr. Nagyon utáltuk. Amikor elkapott valakit, olyan feladatot adott neki másnap, hogy ketten alig tudták megcsinálni. Egyszer annyira kegyetlen volt, hogy nem is feladatot adott, hanem a tengerben kellett lennünk egész nap, és nem jöhettünk ki. Csak mert elmentünk a mosdóba barátnőmmel.
- Értem...
Hű, ez a csaj tud beszélni. Legnagyobb meglepetésemre a kényesnek beállított cicababák is odajöttek.
- Sziasztok, én Bess vagyok, ők itt Karen és Dorothy. Gondolom, ezt már a locsi-fecsi elmondta. De nem baj, mi így szeretjük, ugye, Drippy?
- Hát persze - mormogta.
- Olyan csendesek vagytok. Nem mutatkoznátok be?
- Már megtettük - vágta rá Blaise.
- És ti komolyan jártok? Elmondjátok a sztorit?
- Igen, és nem, ehhez nincs köze senkinek, csak nekünk - mosolyogtam.
- Aha... Na, mi mentünk vissza, amíg még van pálesz.
Pálesz. Erről eszembe jutott a 14. születésnapom. Akkor ittam piát elsőnek. De akkor mindent. A pálinka totál kiütött, annyira szédültem tőle, tényleg nem tudtam még a saját lábamon sem megállni. Bezzeg a többit bírom, csak ezt nem. Tequila... annyira finom. Na meg a Jack Daniel's az mindent visz. Meg a Cherry Garonne.
- Te whiskey-s vagy, igaz? - kérdezte Blaise.
- Igen, miért?
- Mindjárt jövök.
Amikor visszajött, két 2 c-s pohár volt a kezében teletöltve. Jack Daniel's. Nyami :P
- Akkor igyunk arra, hogy túléltük - mondtam.
- És ránk.
Eleinte nem értettem, hogy érti, aztán leesett. Igen, mi elvileg járunk. Fura érzés ez, mintha könnyebbnek és felszabadultabbnak érezném magam. Azt mondják, fura dolog ez a szerelem... Hát az is!
*Hayley*
Türelmes voltam Jenna-val. Türelmes. De amikor ma bejelentették, hogy ő és Blaise eltűnt, útnak indultam keresni őket. Utoljára a tengerben látták, amint egy hullám elsodorja őket a szörf deszkán. Megpróbáltam hívni, kikapcsoltat jelez. Nem értem.
- Casidy, Wen! - léptem oda hozzájuk. - Most már végképp nem értem. Nem úgy volt, hogy Jenna veled jár? Most meg lelép Blaise-zel, és még az éjjel is beszélgettek. Blaise picimnek szólította Jenna-t! Hogy is van ez?
- Jenna nem jár senkivel - közölte Casidy. - Blaise tetszett neki régebben, de azóta már ez is változott. Ekkor kezdett Blaise ráhajtani Jenna-ra, de a csajt ez nem érdekli. És Wen-nek is bejön Jenna.
- Casidy, nem fontos elmondanod mindent! - sziszegte Wen égő vörös fejjel.
- Midnegy, most már ezt is tudod. Úgyhogy biztos vagyok benne, hogy amikor a hullám elsodorta őket, együtt maradtak, de Jenna nem fogja szétlökni a lábát.
Casidy megfogalmazásán kikerekedett a szemem. Wen és Jenna meg persze Blaise ezt már megszokhatta, mivel ők sosem reagáltak ilyen hülyén barátjuk kissé lökött szövegére.
- Oké. Most már értem. És bosi a zavarásért.
Már leléptem volna tőlük, amikor Wen utánam szólt.
- Hayley, tarts velünk. Mi befogadunk.
- De Jenna nem kedvel.
- Honnan tudhatnád te azt? Jenna fura lány, egy különleges egyéniség. Kiemelkedik a többiek közül - kezdte Wen, de Casidy beleszólt.
- Jó, ne istenítsd már, kezdem unni. Mindig ő a legcsodálatosabb, legkülönlegesebb, bla bla bla. Igen, tényleg az, de túl sokat mondod ezt. Leszokhatnál már róla. Úgyhogy folytatom helyetted, Jenna az anyjára ütött ezen a téren, mert sűrűn alkot véleményeket idegenekről, de nem mondja ki, csa ha biztos benne. És a véleménye úgy naponta változik. Vagy ha belegondol, óránként is megeshet.
- Értem... Hát köszi, hogy befogadtok.
- Ugyan már, ez alap. Amúgy Jenna nagyon is kedvel, csak nem mutatja. Így volt ez velünk a kezdetek kezdetén is. Tipikus Carter-lány. Pont mint az anyja.
- Nem Holbrook?
- Az apja. Az anyja Carter. Henee. Juj, és nem látszik meg rajtuk, hogy elmúltak 50 évesek.
- 50? - kérdeztem ledöbbenve.
- Jenna bátyja, Adam vagy Will már 30 éves.
- Ja, értem. Tényleg fura lány amúgy.
- De mi így szeretjük.
Casidy és Wen tényleg nagyon rendesek, és örülök neki, hogy befogadtak. Nem hittem volna azt se, hogy Jenna kedvel, de most, hogy kiderült... elhiszem, mivel a legjobb barátai mondták.
Beraktak minket egy szobába, és ott beszélgettünk. Amikor elcsendesedtünk, Wen megszólalt.
- Öltözzetek. Megkeressük őket.
- Te hülye vagy - vágtuk rá egyszerre Casidy-vel.
- Nem, nem vagyok. Jöttök, vagy menjek egyedül?
- Megyek - mondtuk megint egyszerre.
Jó ötlet ez? Nem tudom. Hát, minden esetre elindultunk. Taxival lementünk a partra, ott kibéreltünk egy motorcsónakot és elindultunk a semmi közepére. Egész éjjel Wen vezetett, mi pedig visítottuk, hogy lassítson. Hát naná, két lány mi mást csinálna, mintsem hogy sikítson amikor félnek?
- Csajok, ott egy sziget van!
- Nézzük meg!
A szigeten buli volt, ami azt jelentette, hogy: tábortűz mellett táncoló emberek piával a kezükben, azaz nem lakatlan!
- Hé - bökött meg valaki hátulról, mire megfordultam és Jenna-t láttam magam előtt. - Hayley! - kiáltotta, és a nyakamba ugrott. - Hogy találtál meg? Itt vannak a többiek is?
- Casidy és Wen vannak itt. A többiek maradtak. Na jó, mi szöktünk el.
Ahogy meghallotta a két nevet, elindult keresni őket. Gondoltam :(
*Jenna*
Úgy örültem, hogy megtaláltak! Végre nem vagyok egyedül! Eddig se voltam, de ők is nagyon fontosak nekem, nem csak Blaise, és ők egészítenek ki. Apropó, Blaise. Azt hiszem, tényleg szeretem. Megint. Vagy még mindig. Mindegy, most már nem csak ál-járás ez, hanem igazi. Tök jó!
Az éjjelt végig buliztuk, és ismerkedtünk. Drippy a legnormálisabb mindenki közül, de még mindig nem olyan jó barátom, mint Casidy vagy Wen. Casidy megfogadta, hogy majd csaak 20 éves korába fog elkezdeni pasizni, úgyhogy ebből is kimaradt. Wen azonnal megtalálta a párját, amin meglepődtem, mivel Alessia-t fogta ki, a nagyszájú lányt NY-ból. Én pedig ugye Blaise-zel vagyok :) <3