1. fejezet - A soha nem látott "iker"

*Jenna*
Nem a szokásos módon történt minden. Kimentünk a találka helyre, elbúcsúztunk a szülőktől, beosztottak, hogy milyen korcsoportba kerülünk és összeismerkedünk azzal a csapattal. Ez eddig oké. Csak most valami, vagyis inkább valaki nagyon felkeltette az érdeklődésem. Illetve valakik. Mert itt voltak a barátaim!!! Wen és Cas integetett a sok gyerek közül, így odarohantam hozzájuk. Blaise is ott volt, de ő csak köszönt, amíg a többieket meg is öleltem. Cas elbambult az egyik irányba, mire Wen azt mondta, forduljak meg. Megfordultam. És ott állt ő. Ott állt velem szembe a hasonmásom.
- Azta...! - állt közénk Blaise. - Azt tudom, hogy van egy bátyád. De miért nem mondtad, hogy van egy ikred is?
- Mert nem tudtam - suttogtam elképedve.
- Ötös korcsoport! Sorakozó!
- Azt hiszem, ez nekünk szól - szólt közbe Wen, mire beszálltunk a buszba.
Csak remélni tudtam, hogy oda ülhetünk, ahova akarunk. Reménykedni lehet, nemde? De minek, amikor úgyis elszáll... Blaise mellé ültettek, amíg Hayley Wen mellé került, Casidy pedig valami idegen srác mellé.
Összesen vagyunk vagy huszan. Elég kevés az eddigi 50-60 főhöz. És ezek közül csak négy fiú. Wen, Blaise, Bryan és Been. A lányok ugye mi hárman, és Briana, Trisha, Tracy, Alicia, Layn, Claire, Stahsay, Tara, Marcey, Sibil, Jenet, Caren és Christie. Christie-t és Alicia-t már ismerem, ők osztálytársaim, Layn pedig Savannah lánya. Ja, és Bryan Jessi fia, Been-t nem ismertük. Ahogy a többi lányt sem.
Viszonylag csendben telt a két órás út, amikor bejelentették, hogy repülőre szállunk. Húsz kérdő szempár meredt Mrs. Katherine-re, hiszen még jegyünk sincs. Vagyis van, de ezt akkor még nem tudtuk. Mint utólag kiderült, leadták a főnöknek az útlevelet és a repjegyet, amit nekünk meglepetésnek szántak. Sikerült is meglepniük rendesen. A repülőn ugyanúgy kellett ülnünk, ahogy a buszon. Úgyhogy megint Blaise mellé kerültem.
Valahogy most már nincs gyomoridegem a közelében, eltűntek a pillangók. Eddig mindig előjött, mert nagyon tetszett. Jó, még most is helyes, de már nem jön be annyira. Sőt, semennyire sem.
Az úticélunk egyébként L.A. volt, egy szép helyre. Ez nem szokásos szép hely, hanem egy igazi táborozóknak való szállás. És nem is volt szép, totál rendezetlen volt. Miután megkaptuk a szállásokat (Cas, Layn, Sibil és Jenet a szobatársam) és kipakoltunk, lementünk az udvarra, ami tiszta piszok volt, és rendezetlen. Azt kellett rendbe raknunk. Alicia elkezdte dúdolni Aura Dione Friends c. számát, majd rákezdtem énekelni. Amikor vége lett a számnak, mindenki döbbenten nézett rám.
- Nem azt mondtad, hogy semmihez sem értesz? - kérdezte döbbenten Blaise.
- De. Miért, ehhez talán igen?
- Hallod te magadat? Menj el énekesnek!
- Dehogy megyek! Lámpalázas vagyok...
- Az nem kifogás. Te, én felhívom Aaron-t! - mondta Cas.
- Úgyse mered... - rántottam meg a vállam.
- De igen! - kapta elő a telefonját, és tényleg felhívta apát.
Apa csodálkozott, hogy ez tényleg megtörtént, mert soha nem énekeltem. Sose szerettem, de most valahogy éreztem, hogy talán megpróbálhatom. És sikerült. Énekeltem!!!
- Cady, Adam keres! - dobta hozzám a telefonját Cas.
- Hey Sisters!
- Hey Brothers!
Így szoktuk egymást köszönteni.
- Hallom, megtaláltad a tehetséged. Ha hazajössz, amit nem nagyon várok - röhögtünk. - Akkor elviszlek egy tanárhoz. Oké?
- Dehogy viszel! Hagyjál békén! - ezzel lecsaptam a kagylót.
Mi mindig így szoktuk, mint jó testvérek.
Este még beszélgettünk pár szót Blaise-zel a kapcsolatunkról, ami sose létezett, és kiderült, hogy ő még mindig oda van értem, és szeretné, ha titokban járnák. Mondtam, hogy ez nem fog menni, mert én kiábrándultam belőle, vissza a valóságba, meg az én szótáramban nincs olyan szó, hogy titok, pláne nem egy kapcsolatról. Amúgysem nézné Wen jó szemmel, neki és Casidy-nek úgyis elmondok mindent. Örülnek, hogy jól döntöttem :)
Hayley-ről annyit, és róla is csak azért írok, mert a hasonmásom, hogy kétes véleményem van róla. Nem tudom eldönteni, hogy most szeressem vagy utáljam. Totál különbözünk, és csak külsőre hasonlítunk. Jól elvagyunk, de valahogy mégsem csípem annyira a társaságát. Úgyhogy ennyit Hayley-ről.

*Hayley*
Úgy érzem, Jenna nem az a barátkozós típus, és engem nem nagyon szeret. De hogy ismertem meg? Hát, az állomáson találkoztunk, és egy csoportba tartpzunk. Egy cuki srác meg is kérdezte őt, hogy miért nem mondta el neki, hogy van egy ikre is, mire ő azt mondta, ő sem tudta. Gondolom, a barátja lehet, de ott volt egy másik helyes srác is, és vele is jóban volt, és mellém is ültették a buszon. Nem sokat beszéltünk, mert ő inkább Jenna-ékat figyelte, úgyhogy nem tudom, most ki a barátja. De ott volt egy másik csaj is, gondolom, ő Jenna barátnője. Meg valamelyik fiúé.
A szálláson takarítanunk kellett, és rendbevágni a házat és a környékét, amikor Alicia elkezdett dúdolni egy dalt, Jenna pedig rákezdett énekelni. Gyönyörű hangja volt, mindenki felfigyelt rá, és mikor befejezte, néma csendben csodáltuk magunkban.
 - Nem azt mondtad, hogy semmihez sem értesz? - kérdezte döbbenten az a srác, amelyik azt hitte, hogy ikrek vagyunk.
- De. Miért, ehhez talán igen?
- Hallod te magadat? Menj el énekesnek! - utasította, és szerintem is igaza van.
- Dehogy megyek! Lámpalázas vagyok... - aha, persze!
- Az nem kifogás. Te, én felhívom Aaron-t! - mondta a barátnője. Gondolom, Aaron az apja.
- Úgyse mered... - fejezte ki hülyéskedését egy vállrándítással.
- De igen! - kapta elő a telefonját a barátnője, és tényleg felhívta az apját.
- Cady, Adam keres! - dobta Jenna-hoz a telefonját a szöszi.
- Hey Brothers! - köszöntötte a... gondolom, tesóját.
- Dehogy viszel! Hagyjál békén! - kiáltotta mókásan, majd visszaadta a feladónak a telefont.
Hihetetlen, hogy még mindig nem tudom, ki kicsoda, csak a szobatársaim nevét, és Jenna-ét. Éjszaka lépéseket és beszélgetést hallottam, és az tuti nem a főnök volt, hanem valaki közülünk. Kilestem a szobaajtón, és láttam, hogy Jenna beszélget azzal, aki azt hitte, az ikre vagyok.
- Blaise, meg kell értened. Még ha szeretnélek, sem járnék veled.
- Jenna, titokban maradna, és még Wen-nek és Casidy-nek sem kell róla tudni!
- Ők a barátaim, és velük mindent megbeszélünk. Hiba lenne hazudni nekik.
- Jó éjszakát picim.
- Neked is.
Ömm... Ezt nem értem. Miért szólítja Blaise picimnek Jenna-t, és mi maradna titokban? Mindegy, majd kiderül. A lényeg, hogy tudom a nevüket!!!
Észrevehetetlenül surrantam vissza a szobánkba, nehogy Jenna észrevegyen, miözben elmegy az ajtó előtt. Ez fura. Most akkor kedveljem, vagy inkább legyek távolságtartó? Nem tudom, ő hogy viszonyul hozzám, nem akarom, hogy azt higgye, hogy a nyakán lógok.
A francba, Dylen, térj észhez! Ez a csaj magasról leszar!
Na, most mit csináljak?